A Szovjetunió összeomlása óta a világ médiumai kimondatlanul ugyan, de folyamatosan azt az érzést keltik közönségükben, hogy Oroszország és a Kelet-Európai régió teljesen elveszítette jelentőségét. Ennek eredményeként az emberek többségének alig van némi fogalma az Oroszországban lezajlott fantasztikus kulturális, politikai és gazdasági változásokról. Az emberekben élő, hidegháborús múltra visszatekintő sztereotípia szerint az oroszokat nem érdekli a jövőjük, több évszázados múltjuk pedig még említésre sem méltó.
A nagy port kavart különjelentést Jurij Mamchur Discovery Institute Senior Fellow, a Real Russia Projekt igazgatója készítette, aki személyesen járult hozzá ahhoz, hogy a "RUGURU, az orosz kapcsolat" Magyarországon is elérhetővé tegye.
1.
Putyin elnök volt KGB ügynök, aki az ellenzék elnyomásával saját kezében összpontosítja a hatalmat.
„Minden ellenfelét legyőzte. Legyőzte a független médiát, az oligarchákat, a regionális kormányzókat, a kommunistákat, a liberális pártokat, magát a parlamentet, sőt, még a kormány-apparátust is. Mindazt a hatalmat, amit ezek a körök korábban gyakoroltak, Putyin KGB-s barátai szerezték meg… a KGB emberei foglalják el a gazdaság irányító pozícióit is…az elnök emberei között egy sor fontos pozícióban találunk volt vagy még aktív KGB ügynököket.” (Anders Aslund: „Putyin hatalomra törése nem tesz jót Oroszországnak”, Carnegie Alapítvány; Financial Times, 2004. augusztus 23.)
Discovery Institute: Ahogy az orosz elit sok más képviselőjére, úgy Putyinra is igaz, hogy régen a KGB-nek dolgozott. A KGB azonban már nem létezik, a Szovjetunió 1991-es megszűnésével felbomlott. Szervezete viszont már korábban, a nyolcvanas évek elején szinte teljesen átalakult. A KGB egy dologról mindig híres volt: a legkiválóbb képességű, tettre kész fiatalok felkutatásában és alkalmazásában. Ha Putyint tényleg a hatalom érdekelné, harmadszorra is indulna az elnökválasztáson. Ő azonban világosan kifejtette, hogy ez nincs szándékában. Lehetne mondjuk a Gazprom elnöke, ahol kisebb terhet jelentő munkáért sokkal magasabb fizetést vihetne haza. Oroszország liberál-demokrata pártjai jelentős részben Jelcin korrupt rezsimjével való szövetségüknek köszönhetően népszerűtlenek az emberek körében; nem képesek egységes ellenzékként fellépni, és nincs egy világos tervük sem az ország politikai, sem pedig gazdasági viszonyainak rendbetételére. Oroszországban sokan örültek a közvetlen kormányzóválasztás eltörlésének, mert szerintük a kormányzók durván visszaéltek hatalmukkal, miközben választóiknak nem állt módjukban elszámoltatni őket ezért. Választási kampányok során megvesztegetéssel sok bűnöző és kiskirály jogi védettséget szerzett magának. 2005-2006-ban különösen gyakran hallatták hangjukat a „más véleményen” levők, és gyakoriak voltak a nyílt tiltakozások is. A még mindig népszerű Kommunista Párt például Moszkvában az orosz fasisztákkal együtt tüntetett 2006. május 1-jén. A felvonulók kormányellenes transzparensei között volt „Putyin és utódai tűnjetek a pokolba!” is. Vajon mennyi esélye lett volna egy ilyen kormányellenes felvonulásnak például Iránban, Kínában vagy Észak-Koreában? Valószínűleg nem sok.
2.
Az oroszok Putyin elnök önkényuralma alatt élnek.
„Vladimir Putyin, Oroszország nagyra törő diktátora arra kényszerítette George W. Bush elnököt, hogy színt valljon, vajon mennyire elkötelezett a demokrácia globális érvényre juttatásának irányában. Putyin döntése… félreérthetetlen lépés az orosz önkényuralom irányába.” (Robert Kagan: Szállj szembe Putyinnal”; The Washington Post; 2004. szeptember 15.)
„Putyin szerint az oroszországi változások erősítik a nemzeti összetartást a terroristafenyegetésekkel szembesülő országban. A kritikusok azonban úgy vélik, hogy lépéseinek célja a Szovjetunió összeomlása után tizenhárom évvel helyreállítani az állam önkényuralmát.” (Peter Baker: „Putyin centralizálja hatalmát”; The Washington Post; 2004. szeptember 14.)
Discovery Institute: Putyin 2004-ben a szavazatok 71 százalékának megszerzésével nyerte meg a választást. A demokratikus intézményrendszerben az orosz állampolgárok jellemzően aktívak. Az állampolgárok 70-80 százaléka pedig nem csupán elfogadja Putyint, de még a következő választáson is rá szavazna. Az alkotmány szerint azonban ez nem lehetséges. Az utóbbi két évben harmadával nőtt az oroszok átlagkeresete. Jövedelmüket mind a cégek, mind az állampolgárok kezdték bevallani. Adóikat is jellemzően már valós jövedelmük után fizetik. Elérkezett a hosszú távú befektetések és üzleti stratégiák ideje is. A Putyin adminisztráció által elért stabilitásnak köszönhetően 2000 óta már államháztartási többlet jellemzi a gazdaságot. Ez a többlet 2006-ban elérte a GDP 8,7 százalékát.
3.
Az orosz médiában nem érvényesül a szólásszabadság.
„A Putyin adminisztráció egyre rondább dolgokat művel: a média – néhány harcrakész nyomtatásban, illetőleg az interneten megjelenő kivételtől eltekintve – teljes mértékben állami ellenőrzés alatt áll.” (Nick Paton Walsh: „Találkozás a Kreml Inc. CEO-jával”; The Guardian; 2005. július 6.)
Discovery Institute: Az orosz médiában korántsem csupán a kormány intézkedéseinek helyeslését lehet hallani. Számos forrás nyíltan kritizálja a Kremlben politikáját – sőt, néhány még az elmúlt évek során elért pozitív változások létét is tagadja. Az Oroszországi Föderáció területén összesen körülbelül 1100 televízió-csatorna, 670 rádiócsatorna és 50 000 sajtótermék hozzáférhető. A független internet nagy népszerűségnek örvend. Az ország lakosságának csupán 20 százaléka tájékozódik állami tulajdonban levő médiaforrásokból. A televíziónézők többsége előnyben részesíti a magántulajdonú csatornákat és azok műsorait. A nyugati hírcsatornák, mint például a CNN, a FOX, a BBC, és az Euronews széles körben és jellemzően ingyen hozzáférhetők.
4.
Hodorkovszkijt politikai okok miatt börtönözték be.
„Az Emberi Jogok Európai Bírósága… gyorsított eljárásban döntött a Yukos Olajtársaság kiskirálya, Mihail Hodorovszkij ügyében. Hodorovszkijt adócsalás és csalás vádjával börtönözték be, miután politikailag ellenszegült Putyinnak.” (Owen Matthews: „A szerencse forgandó”; Newsweek International; 2006. április 2.)
Discovery Institute: A YUKOS Olajtársaságban dollárban mérve is milliárdos adócsalás folyt. A kiterjedt nyomozás jelenleg is tart, Hodorovszkij üzlettársainak pedig valószínűleg több gyilkosságért és gyilkossági kísérletért is felelniük kell. Az ellenük felhozott vádak között van továbbá a törvényellenes üzleti gyakorlat, így az adócsalás, a csalás és a pénzmosás is. Az orosz ügyészséggel együttműködve izraeli jogászok is dolgoznak Hodorovszkij volt üzleti partnere, Leonyid Nevzlin ügyén, akinek jelenléte Izrael több politikai köre számára is nemkívánatos, mert rontja az ország imázsát. Izraeli jogászok vizsgálják azt az állítást is, miszerint Nevzlin csalással szerzett izraeli állampolgárságot 2003-ban, miután az orosz ügyészség vádat emelt Hodorovszkij ellen. 2005 márciusában Alekszej Picsugint, az olajcég biztonsági szolgálatának volt osztályvezetőjét több rendben elkövetett emberölésért börtönbüntetésre ítélték. Az országban több kiskirály ellen is büntetőeljárás van folyamatban. Az eljárások alapja azonban nem politikai hitvallásuk, hanem az általuk elkövetett törvénytelenségek, melyekért bíróság előtt felelnek majd.
5.
Csecsenföldön mindennapos a brutalitás és az emberi jogok sárba tiprása.
„A Human Rights Watch emberi jogi szervezet szerint Csecsenföldön Oroszország folytatja az emberek kínzását és elrablását, valamint a politikai indíttatású öldöklést....” (Barbara Crossette: „Emberi jogi szervezetek szerint Oroszország brutális eszközöket használ a csecsenek elnyomására”; The New York Times; 2002. február 28.)
„… Az Amnesty International önkéntesei szerint Csecsniában és Ingusföldön továbbra is folynak az emberi jogok elleni támadások. Egy ma megjelent összefoglalójukban az Amnesty munkásai beszámoltak kutatásuk eredményéről, amely szerint az orosz hatóságok „kínzásokkal, emberrablással és civilek titkos fogvatartásával” vádolhatók. (Mark Oliver: „Az Amnesty International szerint Csecsenföldön nem értek véget a emberjog elleni támadások”; The Guardian; 2005. szeptember 30.)
Discovery Institute: Mialatt iszlámista militáns csoportok százai harcoltak Csecsenföldön az orosz hadsereg ellen – amely itt is, ahogy az orosz régió más részén is, az alkotmányosságot próbálta helyreállítani – az áldozatok száma mindkét oldalon óriásira nőtt. Sok civil is áldozatul esett a harcoknak. A föderáció hadseregének néhány képviselője ugyan valóban brutálisan viselkedett, a kormány mindent megtett az ilyen jellegű jogsértések elkövetőinek felelősségre vonása érdekében. Jurij Budanov tábornokot például, akit egy csecsen nő megerőszakolásáért és meggyilkolásáért állítottak bíróság elé, nyilvános tárgyaláson ítélték börtönbüntetésre. A rangjától megfosztott Budanov jelenleg is börtönbüntetését tölti. A tárgyalást minden fő televíziós csatorna közvetítette. Való igaz, hogy Csecsenföldön még az Irakinál is durvább erőszak folyt – a lefejezés és a keresztre feszítés mindennapos volt az Iszlám terroristák körében, az áldozatok azonban békés állampolgárok és fiatal orosz katonák voltak. A csecsen helyzet javulásáról azonban nemigen beszélnek az újságírók. Pedig 2005 során több mint hétezer csecsen tette le önként a fegyverét, és vett részt a demokratikus választásokban, amelyek egyébként a nemzetközi megfigyelők szerint is nyugodtan és sikeresen lebonyolódtak. 2000-ben az orosz hadsereg még 1397 katonáját veszítette el a harcokban, 2005-ben viszont már csak 28 főt. A csecsen kormány támogatja a Kremlt, a helyi vezetők pedig sikerrel érvényesítik az új alkotmányban foglaltakat. Ennek eredményeként 250 ezer menekült tért vissza otthonába, és alapított körülbelül harmincezer üzleti vállalkozást. Az új miniszterelnök, a muszlim Ramzan Kadyrov, 85 százalékos támogatottságot élvez. Népének azt ígérte, hogy Csecsenföld mindössze két év alatt „a világ legbékésebb és legvirágzóbb területe” lesz. Két évvel ezelőtt a város még romokban állt, ma pedig Groznij belvárosában épül a világ legnagyobb mecsetje, nem messze a szintén most épülő ötcsillagos szállodától. Egy Orosz Lelkészek nevű szervezet 2006-ban keresztény nyári táborokat szervezett csecsen gyerekek számára Groznijban. Mindezek ellenére – pedig ez a pozitív változásoknak még csak egy része – az amerikai média továbbra is csak a csecsenföldi erőszakról tudósít.
6.
A Kreml támogatja a Hamászt, Iránt és más radikális csoportokat.
„Március 3-án a Hamász képviselői Moszkvába érkeznek. Orosz vendéglátóik fényűző bankettet szerveznek a tiszteletükre, ahol sok-sok ajándék várja majd a látogatókat. Oroszország külügyminisztere, Szergej Lavrov a Hamász részére még külügyi segélyt is kilátásba helyezett. Fegyverektől a helikopterekig bármi lehet a szállítmányban. (Ilja Bourtman: „Az orosz trükk”; National Review; 2006. március 2.)
„Ez száz százalékig hamisítatlan, majdnem-tökéletes és őrült antiszemitizmus – nem racionális elmék műve. Mégis ugyanazok az emberek agyalták ki, akikkel Putyin… találkozni fog. Méghozzá úgy, hogy egy szót sem változtat ezen az undorító egyességen – és anélkül, hogy a Hamász visszavonná Izrael eltörlésére vonatkozó szándékát.” ( Richard Cohen: „Nyugtalanító meghívás”; The Washington Post; 2006. február 14.)
Discovery Institute: Putyin nemcsak hogy sosem találkozott a Hamasz-szal, de még a külügyminiszter, Szergej Lavrov is feketén fehéren kijelentette, hogy a látogatókat „fejletlen tizenévesként” fogják kezelni egészen addig, amíg a Hamász el nem ismeri Izrael létét. Miután Moszkvába érkezvén a szervezet képviselői nyíltan kijelentették, hogy nem hajlandók békét kötni Izraellel, Putyin kijelentette, hogy lehetetlen találkoznia a Palesztin vezetőkkel. Igaz, hogy a Hamász képviselők a Kremlben is jártak, de ott nem az elnökkel találkoztak, hanem moszkvai turistákhoz csatlakozva múzeumokat és katedrálisokat látogattak. Az orosz külügyminiszter közölte a Hamász vezetőivel, hogy ha azt akarják, hogy elismerjék őket külföldön, tárgyaljanak Izraellel. Egy nukleáris erőmű iráni építésével kapcsolatban Oroszország kijelentette, hogy meg fogja büntetni Iránt, ha az nem megfelelő célra használná a nukleáris technológiát. „Ha Irán elküldi az IAEA vizsgálóbiztosokat, mi azonnal megszakítjuk a munkánkat” – mondta egy magas rangú forrás a Kremlben 2006. szeptember 8-án. Két nappal később Putyin kijelentette, hogy Iránnak „fel kell hagynia területén a hasadóanyag-dúsítással”, és nem volt hajlandó kizárni annak lehetőségét, hogy szükség esetén gazdasági szankciókat alkalmazzon Irán ellen.
7.
A civil, nem kormányzati szervezetek működését szabályozó új törvény támadást jelent az orosz civil társadalomra nézve.
„A kritikusok szerint a törvény tönkre fogja tenni Oroszország civil társadalmát, mert jelentősen csökkenti a civil (nem kormányzati, non-profit) szervezetek hozzáférését az olyan külföldi forrásokhoz, mint a brit Department for International Development, az USAID, illetve az uniós Tacis.” („Putyin megleckézteti a külföldiek által pénzelt civil szervezeteket.” Jeremy Page és Julian Evans; The Times, UK; November 24, 2005.)
„Az orosz civil szektor vezetői már több mint egy éve megjósolták, hogy Vlagyimir Putyin demokrácia-ellenes támadásainak sorában a civil társadalom lesz a következő célpont. Most úgy tűnik, egy bosszú képében a jóslat valóban beigazolódik.” (Lara Iglitzin: „Putyin civilellenes fellépése”; The Seattle Times; 2005. december 9.)
Discovery Institute: Más civilizált országok (így az Egyesült Államok) gyakorlatát alapul véve ez az új törvény is rögzíti, hogy minden civil szervezetnek regisztráltatnia kell magát, a regisztráció folyamata pedig a korábbinál egyszerűbb lett. A törvény korlátozza az orosz civil szervezetek közvetlen külföldi finanszírozását is; sok szervezet ugyanis választási kampányokban és kémkedésben működött közre. A szabályozás elejét veszi továbbá a fejlett pénzmosási technikák alkalmazásának is. Nehéz elhinni, hogy egy nem igazán emberbarátiságáról híres ország, ahol 450 ezer civil szervezet működik, ott minden szervezet legitim tevékenységet folytat. A média természetesen ebben a kérdésben is az ellentmondások legegyszerűbbikét emelte ki. De miért is zavarja annyira az amerikaiakat, hogy külföldieknek lehetősége van támogatni orosz non-profit szervezeteket? Vagy még nem jött el annak az ideje, hogy az oroszok olajból származó jövedelmüket végre jogilag nem kifogásolható célra költsék?
8.
Az új „rágalmazásról” szóló törvény jól illusztrálja a Kreml politikájának tekintélyelvűségét.
„Egy Vlagyimir Putyin orosz elnök által aláírt új törvény kimondja, hogy köztisztviselő rágalmazása büntetőjogi kategória…” (Alan Cullison: „Putyin törvényt hoz köztisztviselők rágalmazása ellen”; The Wall Street Journal; 2006. július 29.)
„A diktatúra visszatérése Oroszországba, abba az országba, amely nukleáris fegyverek százaival rendelkezik, sokkal nagyobb veszélyt jelent az Egyesült Államokra, mint az országot jelenleg fenyegető zsarnokok összessége.” (Michael McFaul: „Az Egyesült Államok figyelmen kívül hagyja Putyin jogokra mért támadását”, Carnegie Alapítvány; Los Angeles Times; 2003. február 2.)
Discovery Institute: Az Oroszországi Föderáció „a szélsőséges cselekmények elleni fellépésról” szóló törvényének célja a radikális és idegengyűlölő szervezetek visszaszorítása. Az orosz fiatalság körében ugyanis egyre népszerűbbek az ilyen csoportosulások, amelyek 2005 és 2006 során számos fasiszta felvonulást szerveztek. 2006. augusztus 21-én három orosz diák bombát robbantott a moszkvai piacon. Merényletük egyértelműen etnikai kisebbségek ellen irányult. A robbantás következtében tizenegyen meghaltak, és több tucat ember megsérült. Ha totalitarianizmus veszélyéről beszélünk az Oroszországi Föderáció területén, akkor a veszélyt nem a társadalom csúcsán lévők, hanem épp ellenkezőleg, alulról épülő mozgalmak jelentik. Akik nem szeretik Putyint, gyakran túl liberálisnak, és túlzottan nyugatpártinak tartják őt. Ez a törvény nem az újságírókat célozza. Azokat kívánja felelősségre vonni, akik szándékosan rágalmaztak kormánytisztviselőket, azt a hazug vádat hozva fel ellenük, hogy szélsőséges és terrorista cselekményekben vettek részt. Egyébként ez az a két kategória, amelyet szűken definiál a jog. A rágalmazás vádját bíróság előtt kellene bizonyítani. Számos nyugati média jogi összefüggéséből kiragadva elemezte a törvény szövegét. A gyakran túlzásokba eső elemzések szerint a kormány egyre növekvő mértékben tekintélyelvű. Véleményünk szerint az amerikai nép biztonságát Oroszország részéről leginkább az alulról építkező fasiszta kezdeményezések fenyegetik.
9.
Putyin politikája nagymértékben sérti az emberi jogokat Oroszországban.
„A Freedom House nem véletlenül változtatta az Oroszországi Föderáció státuszát „részben szabad”-ról „nem szabad”-ra. A kormányzóválasztások eltörlése és a választási törvényben elfogadott további szigorú változtatások, valamint a civil szervezetek ellen intézett támadás mind-mind figyelmeztető jelzések Oroszország aggasztó jövőjét illetően.” (Evgeny Morozov: „Az EU túlzottan engedékeny Moszkvával szemben”; The Brussel’s Journal; 2005. május 31.) „…
[Putyin] az az ember, aki többet tesz az emberi szabadság ellen, mint bárki ezen a földön…” (William Safire; NBC „Találkozzon a sajtóval” című műsorában; 2005. február 27.)
Discovery Institute: Nem Putyin elnök politikája sért tömeges emberi jogokat Oroszországban. Az ok máshol keresendő: a történelmileg alacsony hatékonyságú jogrendszerben, és a kormányzás minden szintjére jellemző korrupcióban. 2004-ben például az éves föderációs költségvetés csupán 95 milliárd dollár volt, miközben a csak készpénzben átadott megvesztegetések összege elérte a 316 milliárdot. A Putyin adminisztráció felvette a harcot az orosz bürokrácia hosszú múltra visszatekintő alkalmatlanságával. Elsőként a kormányzóválasztási rendszert változtatta meg, legutóbb pedig a hadseregben próbálta helyreállítani a rendet. Külföldi újságírók persze előszeretettel feledkeznek meg olyan emberi jogi tényekről, mint az orosz hadseregben tömegesen jellemző brutális bánásmód, illetőleg az a tény, hogy orosz források innen származtatják a világon számon tartott gyermekpornográfia 50-75 százalékát. A Kreml elleni támadásokat külföldről pénzelők nemesebb célokra is fordíthatnák támogatásukat. Például olyan aggasztó problémák elleni harcra, mint amilyen a Jekatyerinburgban 2006. augusztusában elfogott gyermekprostitúcióval foglalkozó csoport. A vádlottat fiatal fiúk árusítása közben fülelték le. A férfi bérbe adta, és rendszeresen meg is erőszakolta „védenceit”. Letartóztatásakor a 12-17 éves áldozatok száma meghaladta az ezret. Közülük 2001-ben, amikor az üzlet beindult, sokan még csak hétévesek voltak. A Jekatyerinburgi rendőrség 116 esetben tett feljelentést nemi erőszak és zaklatás vádjával. Az ilyen bűncselekmények szinte mindennaposak szerte Oroszországban. Sajnos a külföldi média és az emberi jogi csoportok sokszor inkább Putyin politikája ellen intéznek támadást ahelyett, hogy az előbb említett bűncselekményekre próbálnák felhívni a világ figyelmét.
10.
Oroszország nem biztonságos az Egyesült Államokból érkező befektetők számára. (szerk: a cikk elsősorban amerikaiaknak íródott)
„Soros György, a milliárdos befektető szerint az OAO Rosneft, Oroszország állami olajvállalata nem szabadna, hogy megkezdje nyilvános részvénykibocsátását, mert ezzel legitimálná a kormány azon szándékát, hogy az egész világ energiapiacát Oroszország dominálja.” („Soros György szerint Oroszország hagyjon fel az OSA Rosneft a kezdeti nyilvános részvénykibocsátásával” Bloomberg; Financial Express; 2006. július 6.)
Discovery Institute: Miközben Soros az amerikai befektetők elriasztása érdekében támadást intézett az orosz kezdeti nyilvános részvénykibocsátásai ellen, Oroszország elismerten a világ legnagyobb energiaszállítójává nőtte ki magát. Más olajkitermelésre épült gazdaságokkal szemben Oroszország az olajértékesítésből származó bevételét nem szélsőséges csoportok finanszírozására használja. Az állami tulajdonban levő Rosneft 2006 során tulajdonának 49 százalékát privatizálta. Orosz magánbefektetők 750 millió dollárért, Európában a Drezdai Bank 300 millió dollárért vásárolt részvényeket. A kezdeti részvénykibocsátást olyan Wall Street-i cégek jegyezték, mint a J.P. Morgan vagy a Morgan Stanley. Amellett, hogy a British Petroleum egymilliárd dollárt ajánlott 2006 júliusában, a malaiziai Petronas Bank és Brazília állami olajvállalata a Petrobras szintén tettek ajánlatot, a China Daily szerint a Kínai Nemzeti Olajtársaság 500 millió dollárt ajánlott Rosneft részvényekért. Az ingatlanbefektetés virágzik Oroszország nagyvárosaiban. Kína például hárommilliárd dollár értékű ingatlan-beruházásba kezdett Moszkvában és Szentpétervárott. 2006 első felében 23,42 milliárd dollár közvetlen külföldi befektetés (FDI) célpontja volt az ország, ami 41,9 százalékkal több, mint az előző év ugyanezen időszakának mérlege. A beáramlott tőkéből 499 millió dollár portfólió-befektetésként érkezett. Az Oroszországba érkező összes külföldi tőke 27,5 százaléka közvetlen befektetés, 2,1 százaléka portfólióbefektetés, és 70,4 százaléka „egyéb” befektetés. Mialatt a világ vezető gazdaságai sorra kihasználják az Orosz Föderáció újonnan megalapozott stabilitását és az ország fantasztikus természeti erőforrásait, Amerika úgy tűnik, kihagyja ezt az óriási lehetőséget.
A Real Russia Project különjelentése, a Discovery Institute engedélyével.
2007, Minden jog fenntartva.
További információk: RUGURU, az orosz kapcsolat
Mi vagyunk az Ön orosz kapcsolata!
RUGURU, az orosz kapcsolat
